A szabad világban a nők válogatósak, és számtalan biológiai szűrőmechanizmus segítségével igyekeznek biztosítani azt, hogy csak tartósabb kapcsolatban termékenyüljenek meg. Ennek egyik eszköze például, hogy a nő - szemben mondjuk a nőstény páviánnal - nem jelzi külsődleges jelekkel ciklusa termékeny szakaszát. Így a férfinak, ha utódot akar, muszáj tartósabban együtt élnie a nővel.
Ezért a férfinak udvarolnia kell és az udvarlás szakasza lesz az, amikor a nő ki tudja fürkészni a férfi rejtett tulajdonságait: eltartóképességét, önzetlenségét, ambiciózusságát, intelligenciáját és azt, hogy mennyire szórakoztató is vele az élet.
A férfi hűtlenség alapja és az evolúció
A férfi heréje a gorilla és a csimpánz mérete között helyezkedik el, vagyis az emberi nem férfi egyedei hajlamot mutatnak a gorilla-féle háremesedésre és a monogámiára is.
Az evolúciós stratégiai cél között szerepel a "termékenyíts meg minél több nőt" és a "küzdj meg a riválissal"
Ugyanakkor a férfinak az is az érdeke, hogy saját utódai szülessenek, és azok fel is nevelkedjenek. Ezért alakult ki a párőrzés, ami a monogám kapcsolat alapja.
A női hűtlenség alapja a férj által ki nem elégített szükségletek pótlása más férfiak által
A modern monogámia megőrizte viszont történelmi gyökereit: a mai házasságokban alapelvárás, hogy mindkét fél élethossziglan hűséges legyen a másikhoz, közös gyermekeik neveléséből mindketten vegyék ki a részüket.
A társadalom "normál" működése arra épül, hogy a férfi és a nő legalább addig együtt maradnak, amíg fel nem nevelték gyermekeiket. De ha lehet, még tovább.
A hűtlenség olyan evolúciós stratégia, amely a kielégítetlen szükségletekből fakad.
Hogy ezek a szükségletek mennyire jogosak, az egy másik kérdés.
A férfiak elsősorban a szexuális hűtlenségre, míg a nők párjuk érzelmi elköteleződésére féltékenyek.
Ennek gyökere az, hogy a férfiak alapvetően az apaságukat féltik, míg a nők a férfi család iránti elköteleződését.
Az együtt élők közt sokkal gyakoribb a hűtlenség, mint a házasok között. Ennek oka az, hogy az együttélés kisebb elkötelezettséget jelent, valójában a felek még "keresésben vannak".
A hűtlenséget tekinthetjük akár genetikailag belénkkódolt programnak is, de nem feledhetjük, hogy minden a mi döntésünkön múlik. Mi kockáztatunk azzal, ha félrelépünk. Ha az ember fejében megfordul, mint gondolat vagy csak vágyakozik egy "új, bűnös dolog" után, érdemes elgondolkodni saját kapcsolatán. Megérné-e kockáztatni?
