ápr
2

A szerelem az egyik legkiszámíthatatlanabb érzés a világon. Valakinek békét hoz, valakinek csak fájdalmat

Az egész csak kémia?


Az ember nem tudja befolyásolni a kémiáját, tehát lényegesen azt sem, kibe és mikor szeret bele.
Nézzük csak, mit is jelent a kémia. 


"Ott van az az áldott jó, becsületes, tisztességes, aranyos ember, és ott az a rohadt, büdös strici, akiről tudom, hogy el fog hagyni, de valahogy mégiscsak ő az, akire vágyom."

A kémia egyik legfontosabb tényezője az illat: Ebből észleljük, hogy a másiknak elég hasonló-e a genetikája és elég különböző-e az immunrendszere, mert ez jelenti azt, hogy a közös utódunk egészséges lesz. Ez persze nem tudatosan működik.

A másik fő tényező a párválasztásban, hogy hogyan szocializálódunk. Négy alapvető dolognak kell rendben lennie. A kémia ugyanis nem minden esetben elegendő ahhoz, hogy a kapcsolat létrejöjjön vagy hosszútávon fenntartható is legyen.
Az első ilyen a Közös értékrend - alap értékrendünk összeegyeztethető legyen
A másik, hogy hasonló életet éljünk
A harmadik a szex - csupán annyit jelent, hogy egy nimfomán és egy aszexuális biztosan nem fog jó párost alkotni
A negyedik az anyagi helyzet - ugyanis bennünk van a program, hogy a férfi legyen a gazdagabb, az okosabb, a nagyobb, a hatalmasabb, a biztonság és a támasz.

Sok problémát okozhat egy kapcsolatban a fent említettek hiánya. Itt ki kell térnem a tisztelet kérdésére is.
Egy kapcsolat nem működhet kölcsönös tisztelet nélkül. A tiszteletet pedig ki kell érdemelni és meg kell őrizni.
Egy férfi, aki nem képes férfiként viselkedni vagy egy nő, aki nem képes megmaradni nőnek, az komoly megborulását okozza a férfi-női szerepeknek.
Mi nők előrehaladtunk. Persze, itt nem az egyenjogúság kérdésében kételkedek, hisz jómagam is nő vagyok, nem szeretem elnyomva érezni magam. De be kell ismernem, átléptük a képzeletbeli határt, ami miatt a férfiakat igazán nem okolhatjuk. Be akartuk bizonyítani, hogy mindenre képesek vagyunk, amire a férfiak. Jelöltek voltunk az amerikai elnökválasztáson, elkormányoztuk Angliát, jártunk az űrben és az olimpián a női súlyemelő ág is megjelent. Ezen kívül mosunk, főzünk, takarítunk, vasalunk és gyermeket szülünk, amit ugye egy férfi nem tud.
Így lassan a férfit átvitt és valós értelemben is impotenssé tettük. Elvettük a férfiaktól a férfiszerepet. 
Erre sajnos rá is vagyunk kényszerülve. A házasságok 55%-a végződik válással. Így egyedül marad a nő és muszáj felvennie a férfi szerepét is, egyedül is tudnia kell boldogulnia.

Már ha csak azt a horrorisztikus adatot nézzük, hogy 55%, el kell gondolkodni, hogy miért is van ez így. 
Többnyire azt mondják "elhidegültünk"...Mi az hogy elhidegültünk??
Kihűlt a főtt krumpli? Elromlott a fűtés? Mit jelent ez?
Hogy az emberek a modern fogyasztói társadalmat képviselik.
Ami elromlik, dobjuk el, van szebb, jobb, különlegesebb, izgalmasabb. Van MÁS.
Igaz, ezer lehetőséget tartogat számunkra az élet, mint hivatásban, szerelemben, életben.
De vajon melyik a jobb? Megjavítani a régit, vagy egy újat "kipróbálni" ?
mindkettőnek megvan az árnyékos és a napos oldala.
A fogyasztásunk és a szerelmi életünk sajnos szoros kapcsolatban áll egymással.
Ragaszkodhatunk a régi, megszokott, szeretett dolgainkhoz, vagy kipróbálunk egy új, ismeretlen cikket.

Persze nem azt mondom, hogy az ember nyeljen le mindent és maradjon a nyomorúságos kapcsolatában, de mindenki vállalhat időnként kompromisszumokat. Ha megéri.

A bejegyzés trackback címe:

https://elgondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr735189331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rEvolutionist 2014.05.08. 13:31:49

Kedves Toria!

A napokban találtam rá a blogodra, bejegyzéseidre. Háromszor, négyszer végigolvastam, és azt kell hogy mondjam, nagyon jó meglátásaid vannak. Én, férfiként sajnos kerültem már kompromittáló szituációkba, és többször elgondolkoztam azon, hogy hogyan folytassam az életem. Talán egy pszichológus segíteni tudna, de megmondom őszintén nem merek elmenni...

Az írásaid elgondolkoztatóak, számos nézőpontból igyekszel megközelíteni egy problémát. Ez jó! Sőt látszik, hogy szeretsz foglalkozni a pszichológiával, annak rejtelmeivel. Netán pszichológusnak készülsz?

A legelső kérdés is sokszor felvetődött bennem... lehet hogy az egész csak kémia? Olykor azt érzem, hogy nem tudom kontrollálni magam, ki kell próbálni valami újat... de a régit sem akarom eldobni... Ez legalább olyan nehéz dolog, mint az élet értelmének megfogalmazása...

Várom a legközelebbi írásaidat!
süti beállítások módosítása